21.századi boszorkány

13 alapelv / 7.

7.alapelv: Légy tisztában azzal, hogy világodat Te magad teremted, s nincs senki és semmi saját gondolataidon kívül, akit vagy amit, okolhatnál érte, ha netán nem nyerte el a tetszésedet.

Ha úgy hiszed, hogy valamilyen felsőbb hatalom, Isten, vagy a Sors vezeti életedet, akkor kár tovább magyarázkodnom. Ne is olvass tovább. De sokan vannak, akik elfogadják, hogy maguk teremtik az életüket. Ez a pont nekik szól. S hogy miért kell elismételnem, és megmagyaráznom ezt az életelvet olyanoknak, akik ezt szintén elfogadják? Mert tapasztalataim szerint sokakban nagy a zűrzavar e kérdésben.

Tréningjeimen sok-sok emberrel kitöltettem már egy kis tesztet mindennek az igazolására. A teszt kérdései a következők:

1. Milyen mértékben függ tőled, hogy mi történik az életedben?
2. Hány százalékban uralhatod életed eseményeit?
3. Hány más ember felelős azért, hogy éppen mi történik veled?
4. Milyen szerepet játszik életedben a véletlen, a sors vagy a szerencse?
5. Kicsoda az, aki teljességgel és egyes egyedül élményeid megteremtője?

Az első kérdésre a legtöbben azt válaszolják, hogy teljes mértékben tőlük függ, hogy mi történik. Aztán jön a káosz.
E pont szellemével összhangban a helyes válaszok: 2./ 100%; 3./ 0; 4./ Semmilyent. 5./ Én magam. Ehelyett, az első kérdésre jól felelők 90%-a valamelyik, vagy több kérdésre is egészen más választ szoktak adni. Ami bizony eléggé megdöbbentő olyan emberek esetében, akik azt állítják, úgy hiszik, maguk teremtik a saját életüket.

A legtöbben a 2. és a 3. kérdésre adnak eltérő válaszokat. Hiszik, hogy ők a teremtők, de azért nem egészen, ill. azért még mások befolyásolják, hogy mi történik velük. Ez pedig, ha végig gondolod, lehetetlen! Ha az 5. kérdésre azt válaszolom: „Én, magam”, akkor bizony nincs semmi és senki más, aki „akaratomon” kívül befolyásolná a világomat.

Az már megint más kérdés, hogy az előbb említett „akarat” szó, nem fedi igazából a valóságot, hiszen egónk, melyből az akaratunk fakad, ritkán van tisztában azzal, hogy valóban mi kell nekünk. Teremtő Énünk más szintről tekint életünk alakulására, s csakis akkor valósítja meg akaratunkat, ha az lelkünk érdekeivel is összhangban áll.

Be Sociable, Share!

4 thoughts on “13 alapelv / 7.

  1. Van a teremtésre egy elméletem. Legtöbben egyáltalán nem akarnak felelősséget vállalni semmiért sem, mert megtanultak félni tőle. Mert gyerekkorukban hibázni=összeverik, leüvöltik, ezért megtanulják, hogy a hibás mindig más, ezért kiadják a kezükből az irányítást, jellemzően olyan embereknek, akiknek egy agyi hiányosság miatt nincs lehetőségük kapcsolatba kerülni a saját lelkiismeretükkel. Ezek a pszichopaták. Szinte minden fontosabb dolgot lélektelenek irányítanak, ezért létezhet az, hogy a pénzt fontosabbnak tartják az életnél, (mármint mások életénél) és a sok birka ezt eltűri, mert a lelküknél, az egészséges morális érzéküknél hangosabban ordít a patás. Az egoista elhiszi a mindenkori patások maszlagját. Ezért működik ilyen feje tetejére állított módon a világ. Mert akiknek a társadalom szemétdombján lenne a helye, sok helyen azok irányítják. Ettől az irányítástól pedig azért nem borzad el zsigerből a többség, mert a saját szüleiktől sem kaptak emberi bánásmódot, tehát a “lefelé taposni, felfelé nyalni, aki nagyobbat üt, annak van igaza” mentalitás általában a vérükké válik. Így aztán sokan csak öntudatlanul sodródnak, és másolnak valami mintát, amit a fejükbe sulykoltak. Bizonyos értelemben teremtenek, pl. újratermelik a nyomort, mert aki csak a fizikai síkon mozog, annak a szaporodás az egyetlen teremtési forma. (Gondolom, az ego szükségét érzi, hogy valami értelmet adjon a létének, plusz a félelem, hogy majd ki tartja el őket öregkorukban, plusz a vallási agymosások. Csak így lehetséges, hogy minél rosszabb valahol, annál többen vannak…) Teljesen öntudatlan teremtők, akik szinte esélytelenek a tudatos gonosszal szemben.

  2. Igen, értem! Valóban lehet játékként is gondolni az egészre, sőt, akár ha csak egy temetőben sétálva gondolkodom az életről, már kisebbnek tűnnek a problémák.
    Ha úgy nézem, hogy az emberiség imádja a borzalmat és a harcot…akkor én mennék vissza a szülőbolygómra, mert ez nem lehet az…:) Én a csöndet és a nyugalmat imádom.
    Tévém kb. 10 éve nincs. A Csendvirágok oldalon ajánlott spirituális filmeket lehet, hogy meg fogom nézni, de ritkán nézek kitalált dolgokat. A Trónok harcáról annyit tudok, amennyit egy kritikustól olvastam, és ledöbbentem, hogy ezt bárki is nézi. 😀
    Régi filmeket néha megnézek a YouTube-on, pl. Az egy bolond százat csinál Latabárral valami zseniális. Vagy az Állami áruház. Olasz és angol vígjátékok (Folytassa…sorozat részei). A Csengetett mylordot és a Szomszédokat régebben nem tudták annyiszor ismételni, hogy ne nézzem meg újra. 🙂 És a Forró szél, Kórház a város szélén stb. Kb. ilyesmi az ízlésem.
    A mai világban nem tetszik az egésznek az idegbajos kapkodása. Az autók formája sem tetszik, mind olyan agresszívan és egyformán néz ki. Filmekből, filmsorozatokból láttam részleteket, belenéztem, kapkodnak, sötét a hangulat, semmi emberi. És a zene!!! A mai zenék legtöbbjéből hiányzik az életöröm. Szinte menekülök ki a boltokból, mert mindenhol ezeket a borzalmakat bömböltetik. A múltkor váratlanul lejátszottak a Sparban egy Beatles-dalt, és szinte éreztem, ahogy megkönnyebbülök, ahogy emelkedem.
    Manapság egy iszonyatos eldurvulás, elállatiasodás-ellállatiasítás figyelhető meg. Borzalmasan elkeserít, hogy nincs lineáris fejlődés! Vajon fogok látni egy új emberré válási kísérletet még ebben az életemben?
    Elég csak a férfi divatot megnézni. Hogy nézett ki a “menő” férfi 1980-ban és hogyan most? Elszomorító a különbség. Amit ma férfiasnak tartanak, az egy kulturálatlan, majomszerű, érzéketlen állat! Mindez a háború felé mutat.
    Milyen mágiával lehetne megakadályozni, hogy Magyarország háborút csináljon pár éven belül?
    Érdekesség: pontosan olyan körülmények között élek és dolgozom, mintha kb. az 1980-as években lennénk! Bekerültem egy olyan irodába, ahol szinte megállt az idő, az albérletem szintén olyan, igazi Ember a tulaj, az állandó lakcímemen is csupa régimódi, kedves, idős emberrel futok össze.
    Szóval részben jól teremtettem. 🙂

  3. És akit egy börtönben kínoznak és erőszakolnak éppen ebben a pillanatban, az éhezők, Észak-Korea lakossága, a herbálozó kilátástalanságban élő romák a falvakban…stb. stb. stb. stb.
    Ők tényleg ezt maguknak teremtik? Azért ezt nem merném a szemükbe mondani…
    Én abban hiszek, hogy az emberek kölcsönhatásban vannak egymással, hatnak egymásra, mert minden összefügg mindennel, és nagyon is felelősek vagyunk nem csak magunkért, hanem egymásért is! Társteremtők vagyunk!!!
    Pl. hihetetlen rombolást lehet végezni egy gyermek lelkében akár csak szavakkal is.
    Aki úgy hiszi, hogy mindenki magának teremti a jelenét, az akár érzéketlenné is válhat másokkal szemben, hiszen “az ő baja, minek ment oda”. Egyenes út az áldozathibáztatáshoz…pedig éppenséggel lehet, hogy az elkövetőnek kellett volna legyőzni magában a gonoszt, nem pedig az áldozatnak kellett megtapasztalnia, hogy megerőszakolják és/vagy szétverik.
    Én most szeretem a jelenemet, de látom a hajléktalanokat, a gonoszság térnyerését, a sodródást a fasizmus felé…és nem és nem és nem én akarom ezt!!! Fel is kötném magam, ha elkezdeném azt gondolni, hogy én vagyok Isten egyedül, és én teremtem ezt a borzalmas világot, amelyben nekem most éppen jutott ugyan egy béke szigete, de én akkor lennék igazán boldog, ha másoknak is jutna!

    1. Kedves Bagoly!
      Igazad van. NEM TE AKARTAD! Akarattal nem is tudnád megteremteni mindezt. Ám ahogyan azt e pontban le is írtam, ha hiszed, hogy Te teremted az életedet (azaz Isten/Univerzum/Élet/stb részeként teremtő vagy), akkor bizony minden a Te teremtésed, nem csak a tetszetős, kellemes dolgok. Természetesen ezt nem emberi lényként teszed elméd akarata szerint, hanem magasabb önvalóddal.
      Számomra is elkeserítő amikor a világ borzalmait látom, de el kell fogadnom. És ha úgy nézed a dolgokat, hogy az emberiség mennyire imádja az izgalmakat, a borzalmakat, a harcokat? Te vajon milyen filmeket nézel? Kellemes, csupa csöpögős, romantikus történeteket kedvelsz. Vagy netán katasztrófa filmeket, sci-fiket, akciókat? A világ nagy kedvence mostanság a Trónok harca. Nézed? Mert trendi! Én egyet sem láttam! Mert bár hiszem, hogy teremtő vagyok, személy szerint nem kedvelem a kegyetlenséget, elborzadok még egy bokszmeccstől is, amit a világ 99%-a sportnak nevez.
      Mindezzel csak azt akartam elmondani, hogy bár szerintem egyek vagyunk egy magasabb szinten, emberként nem vagyunk egyformák. A magasabb szintről nézve pedig az, amit mi emberek teszünk, csak egy játék. Mint amikor a gyerek játszik az akciófigurákkal. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.