21.századi boszorkány

Gondolkodásmódunk

A 21. századi boszorkány

nem gondolja, hogy mostani tudása változatlan, abszolút tudás. Kerüli a szűklátókörűséget, és nem ragaszkodik jelenlegi nézeteihez. Tanulja és gyakorolja a nézetektől való függetlenedést, hogy nyitott lehessen mások nézőpontjára. Az igazság az életben rejlik, nem pedig a fogalmi ismeretekben! A boszorkány kész arra, hogy egész életén át tanuljon, és minden pillanatban észrevegye a valóságot önmagában és a világban.

Ezt példázza az alábbi filmrészlet is:

Ahhoz, hogy a dolgok felfedjék magukat előttünk, késznek kell lennünk elengedni a róluk vallott nézeteinket.

Hogy még jobban megérts, íme egy állítólag Buddhától származó történet:

Egy fiatal özvegyember, aki nagyon szerette ötéves kisfiát, üzleti úton volt, amikor haramiák égették fel az egész falujukat, és elvitték a gyermekét. Amikor a férfi hazatért, meglátta a romokat, és elveszítette a fejét. egy kisgyermek elszenesedett holttestéről azt hitte, az ő fia az, s gyászában a haját tépte, a mellét verte és vigasztalhatatlanul sírt. Hamvasztási szertartást rendezett, majd a hamvakat összegyűjtötte és gyönyörű bársonyzacskóba tette. Akár dolgozott, akár aludt, akár evett, a hamuval teli zacskó mindig nála volt.
Egy napon a fia megszökött a rablóktól, és elindult hazafelé. Amikor éjfél felé megérkezett apja új házához, bekopogott. A fiatal apa még akkor is magánál tartotta a zacskót, és csak sírt.
– Ki az? – kérdezte
A gyermek így válaszolt:
– Én vagyok az, apám! Nyisd ki az ajtót, a fiad van itt!
Zaklatott elmeállapotában az apa azt hitte, valami csúfolódó gyerek tréfát akar űzni vele, s anélkül, hogy ajtót nyitott volna, azt kiáltotta neki, hogy tűnjön el, és tovább zokogott. A fiúcska újra és újra kopogtatott, de az apja nem volt hajlandó beengedni. Telt-múlt az idő, s a fiú végül távozott. Ezután apa és fia soha nem látta egymást többé.

Be Sociable, Share!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.