Időkibővítő bűbáj

Mostanában nagyon sok mindent csinálok, hiszen tele vagyok új, jobbnál jobb ötletekkel, amiknek kidolgozása és elkészítése után, úgy hiszem rengeteget segíthetnék sok ember életminőségén. De sajnos egy nap nálam is csak 24 órából áll, ezt kell beosztanom úgy, hogy jusson is, meg maradjon is. Talán ennek köszönhető, hogy az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egy “időkibővítő bűbáj”!

Aztán tovább elemezgetve a kérdést, arra is rájöttem, hogy az is megoldás lehetne, ha a mai tudásommal visszatérhetnék néhány évvel ezelőtt-re, hogy “súgjak” egy kicsit önmagamnak, s így már korábban nekikezdjek mostanság felmerülő ötleteimnek.

Az időutazás mindig is kedvenc témáim egyike volt. Már gyerekkoromtól kezdve imádtam mindent, ami erről szólt. Olyan jó volt elmélkedni azon a lehetőségen, hogy az ember elutazhat a múltba vagy a jövőbe (mint például a “Vissza a jövőbe” trilógia főhősei) vagy akár párhuzamosan létező alternatív valóságokba ruccanni (mint a Sliders sorozat szereplői).

De persze amellett, hogy imádom ezt a témát, azért megmaradt a képzelgés világában, épp úgy, mint a Harry Potter történetek. Az én világomban ugyanis lehetetlen az időben bármely formában is közlekedni, mert úgy hiszem, hogy a világ(egyetem) egy intelligens energia “megtestesülése”, mely “lépésről-lépésre” fejlődik és tapasztalja meg önmagát. Ebből következik nálam az is, hogy a jövőnk pillanatról-pillanatra formálódik. Tervei, céljai lehetnek, de nincsen előre rögzítve, hogy ez pontosan hogyan is fog megvalósulni. Azaz nincsen sors, senki sem határozta meg azt, hogy mikor minek kell történnie, s ennek következtében nem is lehet előreutazni az időben, hiszen még nincsen készen. De a múltba sem hiszem, hogy el lehetne utazni, mivel akkor folyamatosan minden pillanatnak léteznie kéne, ami legfeljebb csak az emlékezetünkben lehetséges szerintem.

No de akkor mit lehet tenni mégis, hogy több időnk legyen?

Az egyetlen megoldás elképzelésem szerint az lehet, hogy kihasználjuk Einstein elméletét, mely szerint “az idő relatív”, és mint minden más esetben, amikor változtatni akarunk a dolgokon, a saját hozzáállásunkat változtatjuk meg. Azaz hosszabbá, értékesebbé tesszük minden percünket, hogy ez által többnek tapasztalhassuk meg.

Hogyan tehetjük ezt meg?

Úgy, hogy minden ébren töltött pillanatban jelen vagyunk! Mondhatnám úgy is, hogy abszolút a jelenben tartózkodunk. Nem engedjük meg az elménknek, hogy elkalandozzon, s ezzel tönkre tegye a lehetőségét annak, hogy a jelen valóságát éljük meg.

Te is bizonyára megtapasztaltad már, hogy ha valamire nagyon figyelsz, teljesen belemerülsz, akkor az idő megszűnik létezni. (Ez persze létrejön akkor is, amikor épp egy ábránd vonja el a figyelmedet, de most nem erről beszélek.) Olyasmire gondolok itt, hogy ha például teljes figyelmeddel arra koncentrálsz, hogy megkenj egy szelet vajas kenyeret, akkor lehet ugyan, hogy hosszúnak fogod érezni azt az időt, amíg elkészülsz vele, de ha lemérnéd, kiderülne, hogy csak néhány másodperc volt az egész, és persze az sem tart sokkal tovább, hogy megedd. Ám ha belegondolsz, milyen sokáig tarthat ugyanez, ha előtte jó néhány percig azon gyötrődsz, hogy enni kéne valamit, aztán nehezedre esik nekifogni és megkenni azt a kenyeret, ráadásul ha belekezdtél közben olyan gondolatok járnak a fejedben, hogy mennyivel jobb lenne valami mást csinálni, valami mást enni, akkor szinte már nem is fogsz emlékezni arra, hogy pontosan hogyan is kented meg, és etted meg a kenyeret, s kiderül, hogy az egész folyamat jóval tovább tartott, elment vele legalább negyed órád. Ha nem hiszed, próbáld csak ki! 🙂

Szóval az “időkibővítő bűbáj” létező dolog. Varázsold el magad, hogy jobban átéld a perceket, s máris “több” időd lesz.

Neked mi a véleményed erről?

Be Sociable, Share!
Kategória: Olvasnivalók
A bejegyzés közzétéve: 2011.09.03. @ 12:00. Kategória: Olvasnivalók . Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólhatsz, vagy trackback a saját oldaladról.
Szólj hozzá