21.századi boszorkány

Színház az élet és nem film!

Mióta a DVD-ken megjelenik, mindig szerettem megnézni a “hogyan készült” részeket. Most a Youtube-on megjelent egy 35 perces film, a Harry Potter befejező részének forgatásáról. Bár sok egyéb dolgom is lenne, nem bírtam ki, hogy végig ne nézzem:

Erről aztán sok minden az eszembe jutott…

Egyrészt rácsodálkoztam arra, hogy micsoda munka van egy-egy jelenet mögött. Nemcsak a díszlet, a színészek koordinálása, a stáb felkészültsége, hanem utána a “zöld” részek kitöltése, vágás, stb.

Csodáltam a színészeket, ahogyan képesek teljesen más körülmények között is beleélni magukat valamibe, ami nincs is ott, mert úgy hiszem, én erre nem lennék képes.

De főként az gondolkodtatott el, hogy hányféle szemszögből vesznek fel újra és újra egy-egy jelenetet, amiből majd a rendező összeállítja nekünk azt, amit majd a filmen látunk.

Ha Shakespeare ma is élne, biztosan nem azt mondaná, hogy film “az élet, s színész benne minden férfi és nő”. A “színház az élet…” tökéletesen passzol, de a film, valami egészen más, pedig azt is színészek játsszák. A színházban – ugyanúgy mint az életben – mindenki csak egy bizonyos nézőpontból látja a jeleneteket (ideértve a nézőket és a színészeket is), a filmben viszont különböző nézőpontokból is látjuk ugyanazt. Újra és újra eljátsszák ugyanazt a jelenetet, mígnem kialakul a végső kép.

Milyen jó lenne sokszor, ha ezt az életben is megtehetnénk! De itt csak egy esélyünk van arra, hogy jól játsszunk, s ha bakiztunk, az már úgy marad.

Be Sociable, Share!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.