Varázslat a filmekben és a valóságban

Ma belebotlottam ebbe a remekül összevágott kis filmbe, ami a Harry Potter sorozat varázslatait mutatja be. Imádom őket, a Harry Potter könyvek a kedvenceim. REMEK SZÓRAKOZÁS!

A fikció azonban nem a fizikai valóság!

A HP epizódokban a varázspálca csodás képességekkel bíró tárgy, amely a hetedik kötetben saját tudattal is bír. Bár azt mondják mindvégig, hogy a pálca csak annyit ér, mint a varázsló, aki használja, az utolsó részben mégis magától semmisíti meg Harry pálcája az ellene törő Voldemort pálcáját. (Ez a rész nem látható a fenti filmben!)
Ezen kívül ugye az is általános nézet, hogy “a pálca választja a varázslót“. Ha pedig választ, akkor gondolkodik.

A fizikai valóságban a tárgyak nem birtokolják a gondolkodás tudományát. A lehetőség ott rejlik bennük, de alapvetően semlegesek. Csak emberi elménk ruházza fel őket tulajdonságokkal.

Mégis vannak mágikus tárgyak, többek között varázspálcát is használunk. Ám a mi pálcáink valóban csak annyit tudnak, amennyivel felruházzuk őket. A saját energiánkat közvetítik, ezért amit mi magunk nem tudunk, azt a pálcánk sem fogja tudni. Hogy miért használjuk mégis? Mert segíti a koncentrálást a rituálé közben, sokkal inkább átvisz minket a mágikus létformába, mintha csak az ujjunkat használnánk.

(De nem a varázspálcákról akartam írni, hiszen azokról többek között itt is olvashatsz: http://bosziplaza.com/fokuszban-a-varazspalca/ )

A másik jellemző dolog a HP filmekben a varázsige, ami csupán 1-2 általában nem hétköznapi szó, amit a megfelelő varázslathoz ki  kell mondani, s a hozzá való pálcamozdulattal együtt biztosan létrejön a kívánt varázslat. Ilyesmi lehetséges a valóságban is bizonyos varázslatokkal. (Itt van például egy: http://bosziplaza.com/wp-content/uploads/2012/01/erokor_letrehozasa.pdf ) De a varázslatok a filmekben látottakhoz képest sokkal szerényebbek.

A “vingardium leviosa” még jó kiejtéssel sem megy nekünk, a való világban egy tollat is csak sok gyakorlással tudunk lebegtetni (varázslat itt: http://varazslatfaktor.hu/toll-lebegteto-varazslat/ ). Ezért inkább használjuk a kezünket, és azzal emelgetjük a tárgyakat.

Gondolom, szinte mindenki szívesen használná a takarító varázslatokat, amiket a filmben láthatunk, de ehhez ugye előbb az imént említett varázslatban kéne profinak lennünk, és mivel még egy tárgyat sem tudunk csak úgy egyszerűen mozgatni varázslattal, esélyünk sincs, hogy egy pálcaintésre rend lesz a szobánkban.

A varázsigéknél gyakrabban használjuk az igézeteket, mint például a Bűbájos boszorkák sorozatban a lányok. Íme egy igézet, mely a valóság látványát a kívánt állapottá alakítja:

“Ami zavart okoz, régmúlttá váljon, váljon valósággá, ami most csak álom.”

Remek igézet, s a filmrészletekből látható, hogy mennyi mindenre használható.

Így van ez a valóságban is?

Nem. Nagyon nem. Egészen biztosan kevés a varázsige elmondása ahhoz, hogy valakinek a pattanásos, vagy épp sérült bőre hibátlanná váljon. Sőt! Rendet sem lehet tenni vele, vagy bármit visszaállítani olyanná, amilyen volt.

Akkor nem is használható egy ilyen varázsige?

De igen. Egy megfelelő rituálé keretein belül jól használható, miután megfelelően kitűztük a célt, amit el akarunk érni, és tökéletesen elképzeltük annak megvalósulását, jó lehet egy ilyen igézet a varázslat lezárásához. Csak nem kell azt képzelni, hogy a fizikai valóságban az igézet elmondása azonnali változást hoz.

Miért van ez a különbség?

Egyszerű! A filmeken látott varázslatok látványosak, hiszen fizikai szinten történnek. A való világban végrehajtott varázslatok viszont először az asztrál vagy mentál síkon válnak valóra, s lassabban jelennek meg a fizikai valóságban.

Azaz, a mágia működik,

csak nem úgy,

ahogyan azt a filmekben látjuk. 🙂

 

 

Be Sociable, Share!
A bejegyzés közzétéve: 2013.02.04. @ 16:56. Kategória: Elmélkedések, Videós bejegyzések with tags , , , . Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólhatsz, vagy trackback a saját oldaladról.
Szólj hozzá