21.századi boszorkány

Egyéb mágikus eszközök

Alapvető kellékek nem csak a mágiában, de minden spirituális tevékenységnél a lángok forrásai: a gyertyák vagy olajmécsesek vagy a nagy tüzek, mint a szabad ég alatti máglyák vagy örömtüzek. A tűz a négy őselem egyike. Ellentétével, a vízzel együtt az Univerzum poláris princípiumai. A tűz a maszkulin, az aktív elv, a víz a feminin, a passzív, együtt pedig minden élet forrásai. A tűz önmagában elsősorban a szenvedély, az életerő, a megtisztulás jelképe.

A gyertya viaszból vagy faggyúból készített világító eszköz. A fény, a Nap életadó erejének kifejezője. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, az elenyészést is jelképezi. A római kortól kezdve használatos, előtte csak a fáklyát és a mécsest ismerték.

Valamelyest a gyertya lángjából fakadó hipnotikus elbűvöltség lehet a nyitja annak, hogy az emberek miért kezdtek el gyertyákat égetni mágikus célokból. A pislákoló láng mintha lángra lobbantana valamit mélyen a bensőnkben, ami összekapcsol minket a végtelennel és az egész emberiséggel. Egy gyertya feltárja előttünk mind az életet, a halált és az újjászületést. Az emberi lélek és a sötétségben égő, egyedülálló gyertya közötti kapcsolat az ember szellemi erejére emlékezteti a mágia gyakorlót, és arra, hogy a sötétséget képes fénnyé változtatni.

A lámpák és a lámpások a bölcsességet, az alkalmazott tudást testesítik meg, ezek vezetik ki a varázslókat a tudatlanságból, biztonságosan terelve őket céljuk irányába.

Néhány egyéb tárgy is állandó kelléke a rituális folyamatnak, bár nem képviselnek sajátos varázslati elemeket.

A csengő hangja határokat jelez, kezdetet és véget, s segít a hatalom megtestesítésében – ezzel jelezve a rítus egyes stádiumainak lezáródását.

Pecsétek – misztikus minták, melyek viaszba vagy kőbe vannak vésve, pergamenre vagy földre rajzolták őket, de készülhetnek nemesfémekből is. A föld elemhez kapcsolódnak. A növekedést, a rögzítést, az áramoltatást, az összekapcsolást, a védelmet és az erők alakítását testesítik meg. A rítusokban rendszerint arra használják, hogy megjelöljék azokat a konkrét részleteket, melyekre a mágikus cselekvés irányul. Arra is alkalmazhatók, hogy a varázslót elzárják az ellenséges erők elől, vagy, hogy növeljék egy adott rítus erejét. A leghíresebb pecsét egyben az egyik legegyszerűbb is: a kettős kör, melyet a varázslók a földre rajzolnak, és ebben állva mondják ki a varázsigét. Mások sokkal bonyolultabbak is ehetnek, ha nem is erőteljesebbek – létrehozhatók egzotikus alkotórészekből, vagy különös eszközök által, létrejöhetnek speciálisan elkészített bonyolult rítusokból, vagy akár természetfeletti inspirációk nyomán. Megjelenhetnek apró pergamenillusztrációkként, díszes ékszereken (általában arany, ezüst vagy platina), földre karcolva, vagy akár asztallapokon, falikárpitokon vagy obeliszkeken.

Be Sociable, Share!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük