21.századi boszorkány

Boszorkányság

Az utóbbi időkben a bosziplaza.hu napi üzeneteiben D.Canwell – J.Sutherland: Boszorkányok című könyvéből idéztem. Néhol egészen elfogadhatóak voltak a leírások, máskor (inkább többször) rettenetes marhaságnak találtam őket. Május 31.-én még a bejegyzés végén oda is írtam, hogy remélem senki sem veszi készpénznek, amit olvas. Itt megnézheted >>>

Valamelyik nap, mikor épp az “átváltozásról” másoltam ki pár mondatot e könyvből, legszívesebben átírtam volna, de hát egy idézetet az ember nem másíthat meg. Ebben arról volt szó, hogy a boszorkányok azt hitték magukról, hogy át tudnak alakulni, például állattá. Szerintem egyetlen boszorkány sem hitt ilyesmit, inkább a boszorkányoktól rettegő emberek találták ki, hogy a banyák még erre is képesek, csak hogy könnyebben az áldozataik közelébe férkőzhessenek. merthogy ugye a régi boszorkányokat igen gonosz embereknek tartották!

Az idézett könyv gyakorta emlegeti, hogy a régi boszik hallucinogén anyagokat használtak, s ettől még abban is hittek, hogy képesek repülni. S vajon van aki ezt manapság elhiszi? Mert én nem.

A seprűn röpködő boszorkány szerintem szintúgy a félős emberek kitalálmánya, és nem a régi boszorkányok hite. Az már csak hab a tortán, hogy ezt manapság el is hiszik.

Egy önmagát magas szintű mágusnak hívő embertől hallottam az alábbi történetet:

“A boszorkányok azért használtak seprűt a repüléshez, mert így tudták irányítani, hogy merre menjenek. Ők is tudtak levitálni, mint manapság néhány jógi, de mint tudjuk a levitáció csak céltalan lebegés, s nem használható nagyobb helyváltoztatásra. Ezért a régi boszorkányok egy mindig kéznél lévő eszközt, a seprűt használták arra, hogy lebegésüknek a seprű nyelével irányt szabjanak.”

Elég vicces nem? De a poén benne az, hogy az illető, akitől hallottam, komolyan így hiszi, s igyekszik az ő nagy tudását másoknak is átadni.

Az ilyen dolgok azok, melyek arra sarkallnak engem, hogy határozzuk már meg végre, hogy milyen is a mai boszorkány.

 

Be Sociable, Share!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük